Érdekes Cikk jelent meg a Figyelő júniusi 23. számában (2011. június 9-15.) „Új gazdasági paradigmák. Világmegváltó gondolatok” címmel.


A cikk nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a zöld gazdaságot egy új megközelítésnek, egy új mikro és-makroszintű gazdasági szemléletnek kell fölváltania. A Szerző ennek alátámasztására Günter Pauli belga közgazdász-üzletember példáját hozza föl, aki saját vállalkozásában tapasztalta meg, hogy egyik oldalról jót tett, mert a mosószerben nehezen lebomló vegyszert pálmaolajjal váltotta föl, másik oldalról ezzel egy olyan folyamatot indított el (mindenki pálmaolajjal váltotta ki ezt a vegyszert), ami sok területen az őserdők kiirtásához vezetett. Rádöbbent arra, hogy a probléma, a fenntarthatóság, a környezetterhelés csökkentése, stb., sokkal összetettebb probléma, mintsem, hogy néhány egyszerű lépéssel megoldható lenne. Mivel környezetünk, a bioszféra rendkívül összetett és bonyolult rendszer a probléma kezelése is sokkal összetettebb, holisztikus megközelítést igényel.

Ezen okulva Günter Pauli kidolgozott egy új rendszert a Kék Gazdaság elméletét, amely szakított a zöld gazdaság szemléletével. Ennek támogatására létrehozta a Zero Emission Research Initiative szervezetet, amely a fenntarthatóságot sokkal összetettebben és szerteágazóbban vizsgálja és nagy szerepet szán az innovációnak. Egyrészt arra buzdít mindenkit, hogy amikor egy környezetre káros tevékenységet vagy anyagot ki akar más anyaggal vagy technológiával váltani, akkor ne csak a tevékenység kiváltásának közvetlen hatását vizsgálja, hanem mérje föl annak tovaterjedő közvetett hatásait is a környezetre. Másrészt ebben a folyamatban fontos szerepet szán az innovációnak. Azt is felismerte, hogy a zöld gondolat és zöld gazdaság gyors terjedésének egyik gátja, hogy ezek a környezetbarát megoldások általában gazdaságtalanok, csak komoly (rejtett vagy nyílt) állami támogatással működnek. Vegyük akár a bioetanolt, a szélenergiát a biogázból előállított energiát, csak akkor gazdaságosak a fogyasztónak, ha mögötte állami támogatás van. Pauli, nagyon helyesen azt mondja, hogy úgy kell környezetbarátnak lennünk, hogy emellett gazdaságosak és hatékonyak is maradjunk. És itt van szerepe az innovációnak és a tudománynak. Lehet, hogy sok technológia, amelyről ma már egyértelműen bebizonyosodott, hogy káros a környezetre, korábban korszakos technikai újítások nyomán jöttek létre. A megoldás mégsem az, hogy akkor most forduljunk el a tudománytól, mert a jelenlegi környezetrombolás valahol a technika és a tudomány gyors fejlődésének az eredménye, és egyszerűen önkorlátozással mondjunk le e termékek fogyasztásáról, hanem az, hogy a tudományt segítségül híva, próbáljuk meg költséghatékonyan kiküszöbölni a környezetre káros anyagokat és technológiákat.


Talán kevesen tudják, hogy ennek a megközelítésmódnak már Hazánkban is vannak követői. A Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kara tavaly felvette tananyagába Pauli elméletét, sőt hozzákezdtek az elmélet hazai gyakorlatba történő átültetéséhez is. Kezdeményezésükre megalakult a Kék Gazdaság Innovációs Klaszter, amely jelenleg 16 tagot számlál. A Klaszter többségében a hulladékgazdálkodás és az energia szektor területén működő vállalatokat tömörít.


Fontos kiemelni, hogy a Kék Gazdaság követői a paradigmaváltást nem a régi gazdasági modell teljes tagadásában látják, hanem azt vallják, hogy a változás, az átállás a jelenlegi társadalmi és piaci keretek között is végbemehet. Változni és változtatni persze kell. Sőt, gyökeres változásra van szükség annak érdekében, hogy a világ továbbfejlődése egy fenntartható pályára álljon, de erre nem a régi rendszer lerombolásán keresztül vezet az út, hanem a jelenlegi kereteket megtartva a tudományos, technikai, és társadalmi megújuláson keresztül jutunk el. És ennek a megújulásnak, változásnak minden szinten végben kell mennie, kezdve az egyes emberektől, a mikroközösségeken, településeken át egészen a globális rendszerekig.


Különösen az egyének, az „egyszerű” emberek hiszik úgy, hogy nekik ezzel semmi dolguk, kiszolgáltatottak a nagy multiknak, belekényszerültek egy globális fogyasztási rendszerbe, és különben is oly parányiak Ők a nagy rendszerekhez képest, hogy egyéni cselekvésük úgysem befolyásolja a globális változásokat. Pedig tévednek. A „fogyasztók” nem egy misztikus halmaz, hanem a vásárló egyedek tömege. Ha csak egy ember is változtat a fogyasztói szokásain az hatással van a rendszerre. Igaz hatása parányi. De ha példáját néhányan a mikroközösségben is követik (sajnos, hogy a globalizáció a mikroközösségek jó részét lerombolta), akkor a hatás fölerősödik, míg nem elér egy olyan kritikus pontot, amire már a globális cégeknek is oda kell figyelni.


De nem csak tudatos fogyasztóként tudunk hatni a nagy rendszerekre, hanem környezettudatos magatartásunkkal is. A fontos azt megérteni, hogy világméretű változás csak akkor fog bekövetkezni, ha az egyén is képes változni. A változásnak, tehát bennünk is le kell zajlania.


A blog-bejegyzésemet hadd zárjam egy másik érdekes cikkel.  A „Kistermelők Lapja” augusztusi számában jelent meg egy érdekes cikk, a címe a „Terjed a szatyormozgalom” volt. Először arra gondoltam, hogy arról van szó, hogy visszatérünk a régi, tartós, százszor is használható bevásárló szatyorhoz és nem kérünk soha le nem bomló műanyag szatyrokat. De a mozgalom ettől sokkal eredetibb és szellemesebb. A lényeg hogy egy baráti társaság összefogott és megszervezte, hogy napi élelmiszerszükségletük jelentős részét a környező biogazdaságoktól vagy olyan kistermelőktől szerzik be, akik bár nem minősített biogazdák, de látják, hogy a gazdák ökológiai módon termelnek, állatbarát és emberbarát termesztési illetve tenyésztési módszereket alkalmaznak. A Szatyor Közösségben a tagok a munkát megosztják egymás közt. Van, aki az igények összegyűjtését, van, aki ennek szét küldést, vagy a beérkezett rendelésék szétszortírozását végzi.  A lényeg, hogy ebben a felvásárlási és értékesítési láncban profit nem keletkezik, további költség a termékre nem rakódik. A tagok haszna egyrészt a rendszeres megbízható vevőkör és a fogyasztók oldalán az ellenőrzött megbízható és emellett olcsó minőségi élelmiszer. Nem mellekésen ezzel egy mikroközösség is kialakul, amely egyszerre tölt be gazdasági és társadalmi funkciót is. Hát így is lehet.
A következő blogbejegyzésemben erről a gondolatkörről írok majd részletesebben.

Dr.Béza Dániel, a Budapest Klub Kuratóriumának tagja.